A legismertebbek általában a mészkövek oldódása és kicsapódása következtében kialakuló cseppkőbarlangok, melyeknek szép példáit találhatjuk hazánkban az Aggteleki-karszt, a Budai-hegység, vagy akár a Mecsek területén is. Ez azonban csak egy példája a barlangképződés számtalan lehetőségének.
A barlangképződés két nagy csoportja a szingenetikus (a kőzetképződéssel egy időben képződött), illetve az epigenetikus (vagyis a kőzetképződés után keletkezett) barlangok. Előbbinek látványos példái többek között a lávafolyásokban keletkezett hólyagok, csatornák, vagy a korallbarlangok, míg az utóbbi csoportba tartoznak például a már említett cseppkőbarlangok mellett a kőzethasadék, vagy a deflációs (szélfújta) barlangok is.
Természetesen a cseppkőbarlangok ismertsége nem véletlen, hiszen rendkívül látványos képződményeket találhatunk ezekben az üregekben. A cseppkőbarlangok a karsztosodás folyamata során jönnek létre. A karszt szó a szlovéniai Karszt-hegységből származik, ahonnan ezt a folyamatot először írták le. A karsztoknak két csoportja a nyílt és a fedett karszt. Ezek között a leglényegesebb különbség az, hogy a nyílt karszt esetében az oldódásra hajlamos mészkő a felszínre is kibukkan, közvetlen kapcsolatban van a csapadékvízzel. Ilyen esetekben a felszínen is láthatunk az oldódáshoz kapcsolódó képződményeket (víznyelők, ördögszántás, polje, dolina, stb.), melyekre Magyarországon is számos példát találhatunk. A fedett karsztoknál a mészkő nem bukkan ki a felszínre, ebben az esetben a csapadékvíz még egy vékonyabb-vastagabb talajtakarón is átszivárog, mielőtt a mészkővel találkozik.
A barlangi képződmények tekintetében azonban lényeges különbség nem látható a két karszttípus között. Ennek az oka az, hogy a cseppkőképződés fizikai-kémiai paraméterei nem változnak. Tehát ha a vízbe korábban beoldódott mészanyag (ami természetesen a környező mészkőből származik), amikor a víz a repedésekből egy nagyobb üregbe érkezik, a csökkenő nyomás miatt cseppkő fog képződni. Ezek a cseppkövek, attól függően, hogy milyen térszínen bukkan ki a víz a teremben (egy barlangrendszerben a nagyobb barlangokat teremnek nevezik a barlangászok), rendkívül változatos formájú képződményeket fognak kialakítani.
Ilyen képződmények persze csak akkor tudnak kialakulni, ha a az adott területen a talajvíz szintje mélyebben van, mint a barlang szintje. Amennyiben ez nem valósul meg, akkor a barlang víz alá kerül. Ilyen esetben, attól függően, hogy az adott rendszer meleg-, (termálkarszt), vagy hidegvizes, eltérő hőmérsékletű vízzel lesz kitöltve a barlang. Szerencsés esetben, ha a barlangot nem teljes mértékben tölti ki a víz, akkor nem csak barlangi búvárok, hanem kirándulók is látogathatják ezeket az üregeket, melyek a víz hőmérsékletétől függően csónakázásra (Tapolcai tavasbarlang), de akár fürdőzésre (pl. Miskolc-Tapolca) is alkalmas lehet.
Természetesen a barlangokban a cseppköveken és a barlangászokon kívül más természetes élő- és nem élő szervezetek is előfordulhatnak. Például, ha a beszivárgó vízhez más hőmérsékletű és/vagy más jellegű oldott anyagot tartalmazó oldattal keveredik, csodálatos szépségű ásványok (kalcit, aragonit, gipsz, barit, stb.). Továbbá, maradva az élettelen képződményeknél, a befogadó mészkőben a kőzet képződésekor belehullott állatok szilárd váza is sok esetben megtalálható, tovább színesítve a barlangok csodás világát.
Mindemellett nem szabad megfeledkeznünk az ott élő szervezetekről sem, mint például a legismertebb barlangi élőlényekről, a denevérekről sem.
Magyarországon minden barlang védett környezeti érték, közös ügyünk, hogy ezeket változatlan formában fenntartsuk az utókor számára!
|